Az egyik kiskutyánk gazdája mesélte nemrégen: egyik ismerőse „látva tibeti terrierjét” megkérdezte, hogy milyen fajta? Gazdink válasza: tibeti terrier. Ismerőse kicsit kétkedve és nagyon nevetve fogadta a választ. Hogy a fenébe jöhet össze egy terrier, meg egy tibeti? Gazdinknak rendkívül rosszul esett, hogy megkérdőjelezték az egész fajta létezésének lehetőségét. Pedig igaza volt. Egy kutya vagy tibeti, vagy terrier. A kettő együtt nem lehet.
Fogadjuk hát el, hogy a neve tibeti terrier, miközben tudjuk, hogy „ő” a TIBETI.
Szerencsehozó a világ tetejéről
A kulcsszó tehát Tibet, ahonnan származnak. Több, mint 4500 méteres magasság, szélsőséges időjárás, metsző jeges szelek, szárazság. Gyakran -40 fokos hideg, ritka levegő, erős infravörös és ultraibolya sugárzás. Ilyen körülmények között életben maradni kevés a puszta elszántság, ehhez humorérzék is kell. Így alakult ki ez a közepes méretű, erős csontozatú és felépítésű nagyszőrű, nagylelkű, minden természeti erővel és betegséggel szemben ellenálló, kivételesen intelligens, mindig játékra kész, jókedvű fajta.
A terrier nevet Angliában aggatták rá mérete miatt. A terrierekkel egyébként semmilyen rokonságban nincs, legközelebbi rokona a mi pulink. A legenda szerint legalább 2000 évesek, és az elveszett völgyben (Shangri-la) éltek, ahol azt védték a földrengésektől. A völgyön átvezető karavánút utasaival terjedt el Tibet-szerte, ahol „kis-ember”-nek is nevezik, mivel gyakran emberként viselkedik. Egy másik, szintén tibetiek által gyakran emlegetett jellemzője a fajtának, hogy 1/3-ad rész kutyából, 1/3-ad rész emberből, és 1/3-ad rész macskából tevődik össze. Ezek a kutyák Tibetben szent szerencsehozók voltak.
Keveseknek adatott meg, hogy akár egyet is birtokoljon, mivel nem lehetett megvásárolni, csak ajándékba kapni. Ők jelentették a legbecsesebb ajándékot. A tibeti emberek, ha hosszabb időre elhagyták otthonukat, használati tárgyaikkal együtt a kutyájukat is magukkal vitték. Így volt ez azzal a tehetős házaspárral is, akik azért mentek Indiába, hogy a feleség meggyógyuljon. A műtét és a felépülés ideje alatt a hosszú szőrű kiskutya, Lillie nem maradhatott a kórházban, ezért a doktornő, aki a tibeti asszonyt kezelte, ezt mondta: Lillie légy jó kislány, gyere velem, amíg a mami jobban lesz! Kétszer egy nap meglátogathatod. A doktornőt Agnes Greig-nek hívták, akit az asszony a felépülése után megajándékozott Lillie egyik kiskutyájával. Ő volt Bunty, az első tibeti terrier Európában. 1938-ban írták le először a Crufts katalógusban a tibeti terrier standardját. A tibeti terrier közepes méretű (35,6-4,6 cm), robosztus, jól izmolt, kvadratikus alkatú, arányos testfelépítésű kutya. Fülei lelógóak, farka a hátára kunkorodik. Testét hosszú, dús szőr fedi, a csokoládébarna és májbarna szín kivételével minden szín és színkombináció megengedett. Fontos, hogy az orr pigmentje mindig fekete.
Különlegessége hajszerű fedőszőre, mely nem olyan, mint általában a kutyáké, így sokan, akik allergiásak más fajták szőrére, boldogan tudnak együtt élni a tibetivel. Mancsaival fogni is képes, karmaival kapaszkodik, igen ügyesen mászik.
Kivételesen intelligens, bármit tegyen is, annak oka van.
Kinek való a tibeti terrier?
Annak, aki szintén sokat szeret mozogni, szereti a kényelmet, szeret szőrápolással foglalkozni. Akinek van humorérzéke, és időben rájön, hogy a kutyája rá akarja szedni. Aki elviseli, hogy a kutyája válogatós, de mindig kapható egy kis játékra. Aki beletörődik, hogy néha-néha meg kell küzdenie ágya birtoklásáért, és szereti a színészkedést. Aki rengeteg szeretet tud adni, és nem teher számára, hogy még többet kap vissza. Aki nem várja el a kutyájától, hogy kutyaként viselkedjen, és elfogadja, hogy a tibeti terrier akkor érzi jól magát, ha mellette lehet, és mindenből kiveheti a részét, ami a családban történik. Akit nem zavar, ha olykor-olykor kisajátítják, és jól tűri a „féltékenységi rohamok”-at.Legfontosabb tulajdonságai:
Okos és találékony, és mint ilyen, sohasem unatkozik. Akkor sem, ha
Így nekünk esélyünk sincs, hogy elkapjuk őt. És milyen jó móka bolondot csinálni belőlünk az utca, vagy a liget kellős közepén!
Bátor. Annál finomabb a lelke, hogy letépje a betolakodók karját, vagy az utcán a rossz nézésű emberek torkának essen, de képes több méteres, elszánt hátraugrással jelezni a közeledő veszélyt, legyen az egy azonosíthatatlan, zörgő zacskó az utcán félhomályban, és mindig kész otthonunkban szembeszállni az olyan veszélyes mérges kígyókkal, mint a vasalózsinór.
Játékos. Ezt a tulajdonságát élete végéig megőrzi. Mindenhol és mindenkiből játékot tud csinálni. Intelligenciája révén igazi csapatjátékos.
Jól alkalmazkodik még felnőtt korában is a változásokhoz, emberekhez, állatokhoz. Sok helyen élnek együtt macskákkal, vagy egyéb kisebb-nagyobb háziállatokkal.
egyedül marad a lakásban. Mindig talál magának hasznos elfoglaltságot, például WC papírból és kéztörlőből puha szőnyeget készít a padlóra, cipőnkből, azok orrának és sarkának eltávolításával kényelmes papucsot csinál. Néhány ügyes harapással elnémítja telefonjainkat, amik rendszeresen megzavarják családunk nyugalmát, kinyitja a hűtőszekrényt és letávolítja belőle az ottfelejtett ételmaradékokat, és még sorolhatnánk a végtelenségig. Fáradozásaiért természetesen elvárja a dicséretet.
Élénk, mozgékony és mókás, még a természetben élő nyulat és a szárnyasokat is képes elkapni.
Nem szabad!
